Hőszigeteléssel kapcsolatos fogalmak

Frissítve: febr. 8.

Itt mindent megtalálsz ami felmerül a szigeteléssel kapcsolatban mint fogalom.

Szigetelőképesség

A hőszigetelés fogalma a magyar követelményszabvány szerint nincs is definiálva, mivel fizikai egységről van szó, csupán az érték nagysága alapján van fokozatokba sorolva. A szabvány jelölése „k" értékként szerepel a köztudatban.

A hétköznapi szóhasználat a hőszigetelő képesség jellemzésére a k-tényező vagy a hőszigetelés, hőátbocsátási ellenállás fogalmat használjuk.

A szigetelőképességet általában a hővezetési tényezővel (λ) mérik.A szigetelőképesség fontos szerepet játszik az épületek hőtechnikai tervezésében. A jól szigetelt épületek kevesebb energiát fogyasztanak,megfelelő légtömörséggel rendelkeznek így alacsony a hő veszteségük. A szigetelés segít megőrizni a kellemes hőmérsékletet az épületben, és csökkenti a fűtési és hűtési költségeket.

A szigetelőképesség fontos tulajdonság, amelyet figyelembe kell venni az anyagok kiválasztásakor. A megfelelő szigetelés segít energiát megtakarítani, és kellemes hőmérsékletet biztosítani.

„K" érték

A "K érték" az adott anyag hővezetési tényezőjét vagy hővezetési együtthatóját mutatja meg.

Minél alacsonyabb a K érték, annál jobban szigetel az anyag.

Az K értéket wattban mérik/másodpercben/méter/kelvin (W/mK) egységben.

Ez azt jelenti, hogy egy W/mK K érték azt mutatja, hogy 1 watt hő teljesítőképességgel hogyan halad át egy négyzetméteres felületen, ha a hőmérséklet különbség 1 kelvin.

Az épületek szigetelésénél az alacsony K értékekkel rendelkező anyagokat keresik, mivel ezek hatékonyan csökkentik a hőveszteséget így hozzájárulva az energiahatékonysághoz és a fenntarthatósághoz.

A jó minőségű szigetelőanyagok, mint például a cellulóz és ásványgyapotok, alacsony K értékekkel rendelkeznek.

Hővezetési tényező λ (lambda)

A hővezetési tényezőt a görög lambda (λ) betűvel jelölik.

A λ egy anyag azon tulajdonsága, hogy milyen jól vezeti a hőt.

Minél kisebb egy anyag hővezetési tényezője, annál jobb szigetelő.

A λ általában W/(m·K) mértékegységben adják meg. Ez azt jelenti, hogy hány watt hőenergia halad át egy négyzetméternyi felületen, ha a hőmérséklet különbség 1 Kelvin.

A hővezetési tényező(λ) fontos szerepet játszik az épületek hőtechnikai tervezésében. A jól szigetelt épületek kevesebb energiát fogyasztanak, mert a hőmegtartásuk magas. A hővezetési tényező egy fontos tulajdonság, amelyet figyelembe kell venni az anyagok kiválasztásakor. A megfelelő szigetelés segít energiát megtakarítani, és kellemes hőmérsékletet biztosítani.

Az építészetben és szigetelésnél fontos szempont az alacsony hővezetési tényezővel rendelkező anyagok használata, mivel ezek hatékonyan gátolják a hőveszteséget vagy hőnyereséget. Minél alacsonyabb a hővezetési tényező, annál kevesebb hő távozik vagy jut be egy épületen keresztül, ami javítja az energiahatékonyságot és a kényelmet.

Hőátbocsátási tényező U

Ez egy komplex folyamat eredménye, ahol hőátadás és hővezetés is történik (hőátbocsátás = hőátadás + hővezetés). A hővezetés szilárd anyagban történik, a hőátadás pedig felület és levegő között.

A határoló szerkezetekre jellemző, ami az átáramló hőmennyiséget mutatja meg, egységnyi felületen, egységnyi idő alatt, egységnyi hőmérséklet különbségnél. (Jele: „U” mértékegysége: W/m²K) Az a jó, ha ennek értéke minél kisebb, mert annál jobb a szerkezet hőszigetelő képessége.

Transzmissziós hőveszteség

A ház szerkezeteinek hőátbocsátásából adódó hőveszteség vagyis, hogy az épület vagy szerkezet falain vagy anyagain keresztül hőveszteség történik. Ez a fajta hőveszteség a hővezetés eredményeként következik be, amikor a külső hőmérséklet különbözik a belső hőmérséklettől. A hőtranszmisszió során a hő átjut az anyagon keresztül, és így az épület elveszíti vagy szerez hőt, ami befolyásolja az energiahatékonyságot és az épület fűtési és hűtési költségeit.

Becslések alapján 30–40% a falakon keresztül történik 30-35% a tetőterekben a fennmaradt egység a talajban és egyéb szerkezetekben történik.

Ez bizonyítja is, hogy semmilyen szigetelés nem hoz 50-70%-os javulást önmagában!

Mi is tapasztaljuk, hogy vannak akik ezt hirdetik, nyilván valóan hamisan!

Kizárólag szigetelésrendszer kiépítésével lehetséges ekkora javulást elérni.

Filtrációs hőveszteség

A filtrációs hőveszteség az, amikor az épületen vagy szerkezeten keresztül hőveszteség következik be a levegőáramlás miatt. Ez a fajta hőveszteség akkor fordulhat elő, amikor a szigetelés nem tökéletes, és a szellőzőnyílások vagy repedések révén hideg vagy meleg levegő juthat be az épületbe, vagy fordítva.

A filtrációs hőveszteség azért problémás, mert az áramló levegő hordozza magával a hőt, így ha nem sikerül megfelelően szigetelni az épületet, a levegő áramlása hőveszteséghez vezethet. Ezenkívül a szennyező anyagok, pollen vagy por is bejuthatnak az épületbe az áramló levegővel együtt.

A megfelelő szigetelés és légtömörség segít minimalizálni a filtrációs hőveszteséget, javítva az épület energiahatékonyságát és kényelmét. Az energia hatékony épületek tervezésekor fontos figyelembe venni a légtömörséget és a szigetelést annak érdekében, hogy csökkentsék a hőveszteséget a filtráció révén.

Legnagyobb előfordulása a tömítetlen nyílászárók.

Légtömörség

A légtömörség az épület vagy szerkezet zártsága és szigeteltsége a külső környezet felé lévő légáramlatokkal szemben. Az épületekben az épületi hőmérséklet és a külső környezet közötti hőveszteséget nagymértékben befolyásolja, hogy mennyire légtömör az épület.

Ha egy épület nem rendelkezik megfelelő légtömörséggel, az lehetővé teszi a nem kívánt légtömegáramlást, ami hőveszteséghez vagy hőnyereséghez vezethet. A légtömegáramlás két irányú, lehet befelé és kifelé áramló.

A légtömörség javítása segít megőrizni az épület belsejében a kívánt hőmérsékletet, csökkentve a fűtési és hűtési költségeket, valamint javítva az energiahatékonyságot.

Az optimális légtömörség mérésére az ún. blower-door teszt szolgál. A mérés során az egyik kültéri nyílászáróba egy keret segítségével egy ventilátor kerül beépítésre, és így 50 Pascal nyomáskülönbséget hoznak létre a beltér és a kültér között. A beltérben kisebb lesz a nyomás így füstceruza és légsebességmérő alkalmazásával megtalálhatóak azok a helyek, ahol nem megfelelő a légtömörség. A vizsgálati módszer a legapróbb szerkezeti hibákat is feltárja.

A légtömörség kialakítása során a szigetelési rendszereknek és az ablakoknak, ajtóknak, valamint a csatlakozási pontoknak (pl. szerkezetek, csövek, elektromos kivágások) szigorúan ellenőrzöttnek és szigetelőnek kell lenniük, hogy megakadályozzák a nem kívánt levegőáramlást. Az épületi légtömörség optimalizálása hozzájárulhat az energiahatékonysághoz és csökkentheti a fűtési és hűtési költségeket.

Hőhíd

A hőhíd egy olyan terület vagy szerkezeti rész, ahol a hőátvitel hatékonyabb vagy intenzívebb, mint a környező területeken. Ennek eredményeként az ilyen helyeken nagyobb mértékű hőveszteség vagy hőfelvétel lehet, ami energiahatékonysági problémákat okozhat az épületben.

Az épületek tervezése során a hőhidakat minimalizálni kell, mivel azok jelentős hatással lehetnek az energiafogyasztásra és az épület hőkomfortjára. Például hőhíd kialakulhat az épület szigetelése során elkövetett kivitelezési hiba miatt.

Nem minden esetben van lehetőség a hőhíd kijavítására komoly szerkezetmegbontás nélkül.

A hőhidak elkerülése vagy minimalizálása segít javítani az épület energiahatékonyságát és kényelmét. Az építés során alkalmazott megfelelő szigetelési módszerek és anyagok kiválasztása segíthet csökkenteni a hőhidak hatását.

Páradiffundálás

A páradiffundálás a diffundálás egyik speciális esete, amely során a vízgőz egyik helyről a másikra áramlik. A páradiffundálás akkor következik be, amikor a vízgőz koncentrációja egyik helyen magasabb, mint a másikon. A vízgőz a magasabb koncentrációjú helyről az alacsonyabb koncentrációjú hely felé áramlik, amíg a koncentrációk kiegyenlítődnek.

A páradiffundálás fontos szerepet játszik az épületek hő- és nedvességtechnikai tervezésében. A páradiffundálás megakadályozására párazáró fóliákat használnak, amelyek megakadályozzák a vízgőz bejutását a falakba és a födémekbe. A párazáró fóliák használatával elkerülhető a penészedés és a nedvességkárok kialakulása.

Egy jó szigetelőanyag jó páradiffúziós képességekkel rendelkezik, a pára nem ragad meg benne.

Persze kivitelezési hibák is vezethetnek a pára lapcsapódáshoz.

Energiamegtartás

Az "energiamegtartás" egy olyan folyamat, amely során egy rendszer vagy épület optimalizálja az energiafelhasználását, minimalizálva ezzel a káros környezeti hatásokat és csökkentve a költségeket. Az energiamegtartás célja az, hogy a rendelkezésre álló energiát hatékonyabban használják fel, ezzel csökkentve a hőveszteséget vagy -felvételt és javítva az energiahatékonyságot.

Az épületekben az energiamegtartás különféle formákat ölthet. Például a hatékony szigetelés, az energiatakarékos ablakok és ajtók használata, valamint az energiahatékony fűtési és hűtési rendszerek bevezetése mind hozzájárulhatnak az épület energiamegtartásához.

Energiamegtartás célja lehet a környezetvédelmi szempontok figyelembevétele, az energiahatékonyság növelése, valamint a költségcsökkentés csökkentése.

Az energiahatékonyság javítása nemcsak az épület tulajdonosainak és lakóinak kedvez, hanem hosszú távon a környezetre is pozitív hatást gyakorol az energiafogyasztás csökkenése révén.

Ülepedés biztos

Az "ülepedésbiztos szigetelő anyag" olyan szigetelőanyag, amely nem hajlamos az összezsugorodásra vagy ülepedésre az idő múlásával. Az ülepedés olyan folyamat, amikor a szigetelőanyagban lévő levegőszigetek idővel összenyomódnak vagy összezsugorodnak, csökkentve ezzel a szigetelés hatékonyságát.

Az olyan új anyagok, mint például a fújt cellulóz és ásványgyapot már teljesen ülepedésbiztosak.

A bór és egyéb ásványi adalékok segítenek fenntartani a szigetelés magas hatékonyságát és megakadályozni a hosszú távú degradációt.

Fontos, hogy az ülepedésbiztos szigetelőanyagokat helyesen telepítsék és alkalmazzák az adott körülmények között, hogy maximálisan kihasználják a szigetelés előnyeit az épület energiahatékonysága maximális legyen.

Passzív ház

A "paszív ház" olyan építészeti koncepció, amelynek célja a minimális külső energiaforrások felhasználásával, passzív módon történő fűtés és hűtés biztosítása. A passzív házakat úgy tervezik, hogy kihasználják az éghajlati adottságokat és a napenergiát annak érdekében, hogy minimalizálják a külső energiaforrások iránti igényüket.

A paszív házak tervezése és építése során az alábbi alapelveket követik: jó szigetelés, hőtárolás, északi tervezés, szellőztető rendszer, energiahatékony gépészet például hőszivattyú.

Így a passzív házak rendkívül alacsony energiaigénnyel rendelkeznek, ami hozzájárul az épület energiahatékonyságához és környezetbarát jellegéhez. A passzív házak elterjedése a fenntartható építészet iránti növekvő érdeklődés részben az energiatakarékos megoldások iránti növekvő igényre vezethető vissza.

Zöld gondologó

A "zöld gondolkodó" kifejezés általában olyan személyt vagy csoportot jelöl, aki környezetbarát szemlélettel közelíti meg a döntéseit, életmódját, vagy éppen üzleti és építészeti tervezéseit. A zöld gondolkodás azokat az elveket tartja szem előtt, amelyek a fenntarthatóság, az ökológiai lábnyom csökkentése, és az egészséges környezet iránti elkötelezettség köré épülnek.

Zöld építészetben az építészek és tervezők zöld gondolkodása a környezetbarát anyagok, energiahatékony rendszerek és fenntartható tervezési elvek alkalmazását jelenti.

A zöld gondolkodás alapja a felelős és fenntartható szemléletmód, amelyre a társadalom egyre inkább reflektál a környezeti kihívások és fenyegetések növekedésével.

Tűzvédelmi osztályzás

A "tűzvédelmi osztályzás" egy rendszer, amely segít meghatározni az épületek tűzállóságát és tűz elleni védelmi képességét. Ez a rendszer általában az építőanyagok tűzállóságát és tűzveszélyességét értékeli. Az osztályozás részletes információkat nyújt arról, hogy egy adott anyag vagy szerkezet milyen mértékben ellenáll a tűznek, és milyen mértékben járul hozzá a tűz terjedésének megakadályozásához.

Kétféle tűzvédelmi osztályzást ismerünk.

Az EN 13500-1 és DIN 4102.

DIN 4102 német szabvány szerinti vizsgálatA szabvány 1981. májusában kiadott 1. fejezetében az „építő anyagok”-ra vonatkozóan megalkották a tűzvédelemre, követelményekre, vizsgálatokra és azonosításra vonatkozó meghatározásokat.

Az építőanyagok tűzbeli viselkedésük szerint a következő osztályokba sorolhatók:

Építőanyag osztály MegjelölésAA1 nem éghetőA2 építőanyagokB éghető építőanyagokB1 nehezen gyúlékony (éghető)B2 közepesen gyúlékony (éghető)B3 könnyen gyúlékony (éghető)

MSZ EN 13501-1 szabványAz MSZ EN 13501-1 szabvány tartalmazza azokat a szempontokat, melyek szerint az építőanyagok tűzvédelmi osztályba sorolása elvégezhető. Az építőanyagokra vonatkozó osztályokat a következőképpen jelölik:

A1; A2; B; C; D; E; F.„A1″ a nem éghető anyagok„B-C” a nehezen éghető anyagoknak „D-E” a közepesen éghető anyagoknak felel meg.„F’ az építőanyag nem rendelkezik vizsgálat által bizonyított tűzvédő funkcióval

Magyarországon – csakúgy, mint Európában – az építőanyagok, építési termékek vagy épületszerkezetek (készletek) tűzvédelmi osztályát az alább felsorolt fő- és mellékosztályok figyelembevételével kell meghatározni az MSZ EN 13501-1 szabvány előírásai szerint.

Itt jegyezzük meg, hogy a német DIN 4102 szabvány szerinti A1-A2-B1 osztályok sem feleltethetőek meg az MSZ EN 13501-1 szabvány szerinti A1-A2-B osztályoknak, ugyanis a német szabvány szerinti eredmények (hasonlóan a korábbi MSZ szabványokhoz) csak egyetlen, az európai szabályozástól eltérő vizsgálat alapján sorol osztályba, szemben a magasabb tűzvédelmi osztályokhoz szükséges, az MSZ EN 13501-1 által előírt 2-2 tűzvédelmi vizsgálattal.

Így lehetséges, hogy a pur szigetelést tűzállónak titulálják de valójában nem tartozik a tűzálló anyagok közé!

Az osztályok jelölése lehet további al betűkkel vagy számokkal, például az A1, A2, B1, stb., amelyek részletesebben kategorizálják az anyagokat a tűzállóságuk alapján.

Erre kitérünk a tűzvédelem című blogbejegyzésünkben.

Sprinkler Rendszer

Automatikus tűzoltórendszer, amely víz vagy más tűzoltóközeg segítségével elfojtja a tűzet.

Dilatációs hézag

A dilatációs hézag egy kialakított rés vagy hézag egy szerkezetben vagy anyagban, amely lehetővé teszi az anyag térfogatváltozását. Ezek a hézagok különféle alkalmazásokban fordulnak elő az építészetben és az építőiparban, valamint más iparágakban.

Fontos szempont, hogy a páradiffundálás és a hőtágulás fennmaradhasson.

Bór

A bórát egy vegyület, amely a bór és oxigén kémiai elemeket tartalmazza. A bórátok különböző formái léteznek, és különböző bóratartalmú anyagokban fordulnak elő. A bórát széles körben használják különféle ipari és mezőgazdasági alkalmazásokban, beleértve a fa- és cellulóziparban is.

Amikor a szigetelőanyagokhoz adagolják, például cellulóz szigeteléshez, a bórát gyakran használják rágcsálók és rovarok elleni védekezés céljából. A bórát használják tartós faanyagok impregnálására is, hogy megakadályozzák a rovarok és gombák káros hatásait.